Az évkör ünnepei között Szent Márton napja is fontos helyet foglal el, amelyet nemrégiben közösen ünnepeltünk. November 11-e különleges időpont: félúton helyezkedik el a Mihály-nap és a karácsony között. Ilyenkor már egyre kevesebb a fény, a nappalok rövidülnek, a természet erői visszahúzódnak a mélybe.

A Waldorf iskolában fontos szerepet játszik, hogy megkeressék a hagyományok valódi belső tartalmát, és ezen a módon alkossák meg belőle a valódi szellemi tartalmat hordozó ünnepet. Ez szolgál magyarázatul, hogy miért is tartanak lámpás felvonulást, és miért a fény, a szeretet, s az adakozás az ünnep fő gesztusa, üzenete. Szellemi lámpásom fényénél megkeresem és megtalálom, mi van nekem, amiből neked is adhatok. És adom, oda adom, elfelezem veled.

Ezen a napon magunkhoz vettük lámpásainkat, és a szokásokhoz híven a csíksomlyói nyeregben kapcsolódtunk a természethez. Fénnyel, melegséggel és szeretettel köszöntöttük a növényeket, valamint az őket segítő lényeket, manókat, hogy támogatást vigyünk számukra ebben a csendesebb, visszahúzódó időszakban. Erdőjárásunk után visszatértünk a tűz köré, énekeltünk, megosztottuk egymással pogácsáinkat, majd a szívünkben hordozott fényességgel indultunk haza.

Ezt a kapott fényt most nekünk kell tovább adnunk – kívül és belül egyaránt –, hogy a sötétebb napokban is legyen iránytűnk, útjelzőnk.

„Márton lámpásában felvillan a reménység pislákoló fénye, mely jelzi, hogy a Nap majd újra világosodni fog. S ezt a fényt adja át majd Miklósnak, aki az emberek szeretetéből szőtt szőttest viszi fel Máriának, hogy a fény és a szeretet gyermeke újra és újra megszülethessen a világba.”

(Szentkúti Márta)

A csodás fotókért köszönet Mihály Lászlónak!