• Tel:
  • 0366730236

  • Email: sc.xantusjanos@eduhr.ro
    Luni - Vineri ( 8.00 - 16.00 )
El a fost Xantus János
Numele școlii este dat în onoarea lui Xantus János
330px-Xántus_János_VU
Magyar utazó, néprajzkutató, zoológus 
XANTUS JÁNOS
Győrben született 1825-ben, polgári család gyermekeként. Ifjúkorában jogot tanult, majd rövid ideig a közigazgatásban dolgozott, ám szabadságszerető természete és a világ iránti kíváncsisága hamar új utak felé terelte. A szabadságharc idején honvédként szolgált, majd emigrációba kényszerült, ahonnan az Egyesült Államokba vezetett az útja. Itt katonai szolgálatot vállalt, később pedig természetkutatással kezdett el foglalkozni.
Amerikai tartózkodása alatt több tudományos expedíció tagja lett, megfigyeléseiről és gyűjtéseiről pedig részletes beszámolókat küldött haza. Írásai – különösen Levelek Éjszak-Amerikából című munkája – hamar népszerűvé váltak, és jelentős szerepet játszottak a magyar közönség földrajzi és természeti ismereteinek bővítésében.
Hazatérése után a pesti Állatkert első igazgatója lett, majd a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának vezetőjeként dolgozott. Pályafutása során fáradhatatlanul gyűjtötte a néprajzi és zoológiai anyagokat, kutatásai és feljegyzései ma is értékes forrásai a magyar tudománytörténetnek. Életét a felfedezés, a tudásvágy és az ismeretterjesztés iránti elkötelezettség határozta meg.

Parcursul vieții

1825-ben Győrben születik polgári családban, iskoláit Győrben és Pápán végzi, majd jogi tanulmányokba kezd.

1848–49-ben részt vesz a szabadságharcban, honvédként szolgál. A szabadságharc bukása után emigrációba kényszerül.

1851-ben az Egyesült Államokba emigrál, ahol katonai szolgálatra jelentkezik, majd topográfusként és természetmegfigyelőként kezd dolgozni.

1857–59-ben részt vesz több amerikai tudományos expedícióban. Természeti megfigyelései és gyűjtései alapján több új állatfajt is róla neveznek el.

1860-ban megjelenik „Levelek Éjszak-Amerikából” című műve, amely széles körben ismertté teszi nevét Magyarországon.

1861-ben hazatér Magyarországra, és a hazai tudományos élet egyik vezető alakjává válik.

1866–68-ban kormánymegbízásból Kelet-Ázsiába utazik. Thaiföldről, Vietnámból és Kínából jelentős néprajzi és zoológiai anyagokat küld haza.

1869-ben a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának vezetőjévé nevezik ki, és több évtizeden át meghatározó kutatója a magyar néprajznak.

1870-es években a Fővárosi Állat- és Növénykert első igazgatójaként dolgozik, jelentős fejlesztéseket indít el az intézményben.

1875 után számos útleírást és néprajzi tanulmányt publikál, miközben továbbra is gyarapítja a múzeumi gyűjteményeket.

1894-ben Budapesten hunyt el. Tudományos hagyatéka a magyar néprajz és természettudományos ismeretterjesztés egyik alapköve.