„Égj, gyertyaláng!

A Föld fényre vár.

Égj, gyertyaláng,

míg a fény a Földre száll,

Földre száll.”

A padlón fenyőágakból formált óriási spirál fogadja a gyerekeket, a spirálon aranyszínű kartonból csillagok, szabályosan elhelyezve. A teremben csönd és félhomály van. A fenyőág-spirálút közepén egy nagy gyertya ég, kék terítőre helyezve, mellette egy szál liliom és/vagy rózsa. Amikor a gyerekek – tanítójuk kíséretében – ünnepi csöndben belépnek, ez az egy nagy gyertya világít. Leülnek, énekelni kezdenek, majd egyenként elindul egy-egy gyermek, kezében almával, melyben kis fehér gyertya áll. Végigmegy az úton a spirál közepéig, s ott a nagy, égő gyertyáról meggyújtja a saját kis gyertyáját, majd a kifelé vezető úton leteszi a földön lévő aranyló csillagok valamelyikére.

Mindegyik gyermek a saját ritmusában lépeget. Van, aki komolyan, áhítattal, van, aki bizonytalanul – és segítséggel – talál csak rá útjára. És van, aki magabiztos, szapora léptekkel halad végig a spirálúton. Mire mindenki elhelyezte kis gyertyáját egy csillagra, kivilágosodik a terem. Közben az úton lévőt társai az adventi dalokkal kísérik, várakozással, csönddel.